Június 30- tól július 5- ig 55 gyerekkel 6 felnőtt kísérővel táboroztunk Zánkán a Gyermekvárosban. Különvonattal utaztunk, nagy volt a hőség, de legalább nem kellett átszállni.  Érkezés, regisztráció gördülékenyen zajlott, még kései ebédet is kaptunk. Szálláshelyünk a “nyári 5” lila házban volt. Időnként viharjelzéses napok következtek,  de a sok program mellett többször fürödhettünk is a Balatonban. Napi 5 étkezést biztosítottak számunkra, 2 mindig gyümölcs volt. Aki nem válogatott, sosem maradt éhen.

Programok: – többféle kincskeresés

                      – kézműves foglalkozás- bögréket festettek

Lego videofilm készítése

                      – számítógépes szimulációs játékok

                      – roppant népszerű volt a trambulin és a lézerharc utóbbira sorsolni kellett, mert annyian jelenkeztek.

Mozi, koncert tette színesebbé az estéket. Sétahajóztunk is. Csodás látvány volt a csillogó víztükör, a felhők játéka.

Vízi vetélkedőn tették próbára ügyességüket a gyerekek, sportversengésben is részt vettek. A ” kő papír olló ” tábori verseny győztese Vígh Edit Tímea lett. Büszkén megtapsoltuk.

Nyúl Viktória, Mészáros Levente és Rácz Attila plankelésben szerzett helyezéseket.

Molnár Bálint labdás ügyességi feladatokban volt szuper, asztalitenisz ütőkészletet kapott érte.

Volt TEK- es bemutató,  kutyás program, sorolni is rengeteg. Ettől több már csak a napi lépésszámunk volt. A tábor hatalmas, a helyszínek átlag 10 percnyi sétára voltak egymástól. Gyorsan elteltek a napok. A zánkai táborban volt egy zenei program is,ahol a foglalkozást vezető dr. Várnagy Andrea felfedezte Makó Jánost. Ígérete szerint felveszi a szülőkkel a kapcsolatot.  Szerinte ez a tábori találkozás Isteni elrendelés volt. 

Csütörtökön este fergeteges záróbuli volt. Pénteken reggel már csak a szobák átadása, reggelizés és az állomásra kisétálás jutott feladatul.  A tábori segítők TESÓK szuper szervezetten oldották meg a felszállást. Mindenkinek megvolt a kijelölt helye. Zánka ugyanolyan hőséggel búcsúztatott minket, ahogy fogadott.

Szép volt ez a hét,  sokan visszajönnénk jövőre is!

Pálinkás Antalné

Hagyományainkhoz híven, osztálykirándulásokkal zártuk a tanévet. Íme néhány osztály beszámolója:

A 2. b. osztály (2. a. osztállyal együtt) a Tisza-tavi Ökocentrumba ment osztálykirándulásra, mely felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. 

A busszal történő közös utazás már megalapozta a hangulatot az Ökocentrumhoz való érkezéskor. 

Gyönyörű napsütéses időben, élményekkel teli napot töltöttünk el együtt. Nemcsak csodálatos természeti értékeket láthattuk, hanem részünk volt állatsimogatásban, tájház látogatásban, játszóházban való aktív játékban, szabadtéri tutajozásban, továbbá, Európa legnagyobb édesvízű akváriumát is megcsodálhattuk, és közelről láthattuk a vidrák etetését is. 

Feltöltődve, boldogan, hangos énekszóval tértünk vissza Mikepércsre.

Holczerné Bodnár Adél

A 8.a és 8.b osztály a Nyíregyházi Vadasparkban töltöttek el egy kellemes napot. Megcsodáltuk a jegesmedvék új otthonát a Jégvilágot, bejártuk a vadaspark egész területét. Kellemesen elfáradva tértünk haza. A 8.a osztály köszöni az Év osztálya díjhoz járó támogatást a Berettyóújfalui Tankerületi Központnak.

Kelemenné Hortobágyi Ilona

A 7.a osztály Budapestre látogatott a Parlamentbe. A gyerekek láthatták a Kossuth teret, a vilagörökség részét képező Budai Várat, a Duna-partot, a Duna-parton József Attila híres szobrát, a cipőket, amelyek a holocaustnak állítanak emléket. Így értékelték a Budapesten töltött mozgalmas napot: 10-es skálán 10 pont.

Szarvasné Joó Anikó osztályfőnök

Az 5. a osztály Egerben kirándult. Felfedeztük Eger nevezetességeit, “bevettük” az egri várat, kisvonattal lementünk a Szépasszonyvölgybe, “kincset “kerestünk, fagyiztunk, stb. A napsütés, a város történelmi hangulata is hozzájárult, hogy mindenki jól érezze magát. Élményekkel gazdagon tértünk haza.

Ónadiné Bodó Rita

Az utolsó osztálykiránduláson a 8.b a 8.a osztállyal együtt a Nyíregyházi Állatparkba látogatott el június 14. – én. Nagyon jó időben egy egész napot töltöttünk el állatbarát környezetben. A világon élő számos állatfajjal találkozhattak a gyerekek. Elnyerte tetszésünket a jégbarlang, ahol pingvinek és jegesmedvék is laknak. A nap fénypontja a fóka show és a jegesmedve látványetetés volt. A nap végére jól elfáradtunk, hiszen szép környezetben, jó levegőn, sokat sétáltunk. A vonat indulás előtt elmentünk a tóhoz és a gyerekek játszhattak a kondi parkban is. Kora este értünk haza.

Kajatinné Csikai Krisztina 

A 2.a osztály Poroszlóra az Ökocentrumba kirándult. Megcsodálhattuk a vidraetetést az akváriumban és a Tisza-tó állat -és vízivilágát 3 D-s kisfilmen. A gyerekek tengeri tutajharcot is vívhattak a vízes játszótéren, ahol többen ruhatárat is cseréltek. A móka a játszószobában is folytatódott, utána megmásztuk a kilátót, hogy gyönyörködjünk a panorámában. Majd az állatsimogatót jártuk körbe, ahol a fiúk sas tollat is szereztek. Nem maradt el a rönkjátszótér és a vásárlás sem. Hazafelé vidáman énekeltünk Ancsa néni dalait a buszon. Szuper, pörgős, élményteli nap volt ez Mindenkinek, ahol sok élménnyel és tudással gazdagodtunk.

Kiss Éva

Az elsősök buszos osztálykirándulást tettek a Nyíregyházi Állatparkba.

A különböző földrészek számtalan állatfajait láthattuk. A sok-sok látnivaló mellett, igazi különlegesség volt az Ócenárium.

A gyereknek a legnagyobb élmény a látványos fókashow volt, amit a játékos kaliforniai oroszlánfókák mutattak be.

Az sétát fagyizással és állatkerti játszótéren zártuk.

Csodás napunk volt, fantasztikus jó időben és hangulatban! 

Almásiné Szentjóbi Ildikó

A 6.b osztállyal június 14-én Miskolctapolcára kirándultunk. Nyíregyházán a várakozási időt kitöltve, aki akart meglátogatta a közeli McDonald’s éttermet. Miskolctapolcán elsétáltunk bobozni; jókedvűen csúsztak, volt aki kétszer is. 

A nap fénypontja a Barlangfürdő volt. 

Szép környezet, kellemes víz, hatalmas hangulat. A gyerekek nem győztek a helyszínekben válogatni. Jól éreztük magunkat, kellemesen elfáradva indultunk haza. 

Pálinkás Antalné

Izgatottsággal és kíváncsisággal teli szemekkel érkeztek iskolánk nyolcadikos tanulói a debreceni vasútállomásra május 22-én, ugyanis Zánkára indultunk az Erzsébet-táborba. Hosszú út állt előttünk, igazi kihívás volt eljutni a Balaton-parti táborozóhelyre. A hosszú vonatút, átszállások, bőröndökkel megtett kilométerek ugyanakkor mégsem szegték senki kedvét, hanem kitartóan, jókedvűen tettük meg a Zánkáig vezető utat és közel kilenc óra múlva el is értük úticélunkat.

Az első nap nagy része bár utazással telt, bővelkedett játékban, humorban, jó hangulatban. Első utunk az étkezőbe vezetett, ahol elfogyaszthattuk a kései ebédünket. A majdnem egész napos hideg élelem után igazán jólesett a meleg étel, de a legjobban a csokis muffinnak örült a csapat. Ezután elfoglaltuk a szállást, a rózsaszínnel jelölt tábor-sziget mellett egy játszótér és egy játékszoba is várt bennünket, ahol többek között csocsózni és ping-pongozni is lehetett. Este felfedeztük a tábor főbb helyeit: büfé, bolt, étterem, játékszoba, színházi tér. Gyorsan eltelt az idő, 10 órakor pedig már lámpaoltás volt – a tábori szabályok szerint, de ez nem akadályozta a szobában akár hajnalig tartó beszélgetéseket.

A második nap reggelén éppen ezért nehezebb volt az ébredés, ettől függetlenül kíváncsian vártuk az előttünk álló programokat. Reggeli után kisvonattal utaztunk a Balaton-partra: nyári idő, napfény, jégkrém, gyönyörű kilátás – a legjobb napindító. A táborba már gyalog mentünk vissza, így kellően éhesen érkeztünk az ebédlőbe. Délután a Haditechnikai Parkot néztük meg, majd egy kis szabadidő után moziztunk is, vacsora után pedig egy koncerttel zárult a nap. A szállásunkhoz visszatérve ismét a beszélgetéseké és a játéké volt a főszerep, egészen tízóráig. Kellően elfáradtunk ezen a napon – és a másnapi korai ébresztő miatt is –, érdemes volt korán lefeküdni.

Pénteken kora reggel már csak az összecsomagolásra jutott idő, a gyors reggeli után már indultunk is a buszhoz. Ismét egy hosszú út állt előttünk, fáradtan, de élményekkel gazdagodva utaztunk haza. Az egyik tanulónknak köszönhetően az átszállások között egy rövid hegedűoktatásra is sor került, és a peronra szálló galambokat sem hagytuk éhesen. Az elmúlt napok eseményeit, élményeit, aranyköpéseit és a fáradtság ellen vívott harcainkat biztosan sokáig emlegetjük majd.

Kísérő pedagógusok: Kelemenné Hortobágyi Ilona, Kajatinné Csikai Krisztina, Pálinkás Antalné Judit és Papp Gréta

Májusban a magyar állam által támogatott Határtalanul pályázat keretében a derecskei és sárándi diákokkal közösen eljutottak Erdélybe hetedik osztályos tanulóink.

Szállást Farkaslakától néhány kilométerre egy erdőszéli, családias, rendkívül igényes panzióban kaptunk, ahol Fancsali Mihály és felesége, Mária nagy szeretettel látott vendégül bennünket. A gyerekek bepillantást nyertek a székelyek mindennapjaiba. Rácsodálkozhattak, hogy 500 km-re Mikepércstől élnek testvéreink, székely magyarok, akik magyarul beszélnek, gondolkodnak. Ugyanazokat az ételeket főzik, ugyanazt a zenét szeretik, mint mi. Közös a kultúránk.

A gyerekeknek megadatott, hogy láthassák Erdély kincseit. Megtekinthették Kalotaszeg fővárosának, Bánffyhunyadnak református templomát, amely 1600 ott élő magyar otthona. A híres csíksomlyói templomot, ahova százezrek zarándokolnak évente. Gyimesben az ezeréves határt a Tatros folyónál és az Árpád-vonalat, a második világháború emlékét. Bözödújfalu emlékhelyét, amelyet elárasztott a kommunista diktatúra, hogy ne maradjon meg még az emléke sem annak a helynek, ahol 1940-ben összegyűltek a székelyek, amikor visszakaptuk Észak-Erdélyt. Jártak Fehéregyházán, ahol utoljára látták Petőfit 1849-ben. Körbe sétálták a sós vizű Medve-tavat Szovátán. Kőrispatakon a szalmamúzeumban Szőcs Lajos házigazda bemutatta a szalmakalap készítésének ősi fortélyait. A malomban végig vezették őket a „búza útján”. Székelyderzsen, az unitárius vártemplomban 600 éves freskó mesélte el nekik Szent László történetét, amikor Szent László megmenti a magyar lányt a kun karmaiból. Korondon ebédre házi kenyér, házi sajtok, házi lekvár, gyógytea és igazi helyi finomságok várták őket. Olyan ízek, amelyeket nálunk már rég elfelejtettünk. Régi mesterségekkel ismerkedhettek meg, pl. taplásszal. Előttük szőtt Zsuzsika néni a szövőszékén, majd megkóstolhatták az előttük sülő kürtőskalácsot. Korondon igazi vásári hangulatban is részük lehetett. A nárciszréten hatalmas nárciszmező fogadta őket, sőt mellette faszénégetést is láthattak. De jutott idő sportversenyekre is. Tiszteletüket tehették Farkaslakán, Tamási Áron szülőházánál és sírhelyénél. Ellátogattak a csíki csipszgyárba, ahonnan egy-egy zacskó csipsszel tértek haza. Folklóresten vettek részt, ahol több százan énekelték együtt, hogy „egy vérből valók vagyunk”.

A gyerekek Székelyföldről élményekkel gazdagon térhettek haza. Lehet, hogy még nem értik, hogy később tudatosul bennük, mit jelent összetartozni, magyarnak lenni. De ők legalább már nem úgy nőnek föl, hogy még csak nem is hallanak 100 éve elszakított testvéreinkről.

Szarvasné Joó Anikó