Régen úgy volt, hogy a karácsony fehér volt, a bejgli pedig mákos vagy diós. Ma úgy van, hogy a karácsony leginkább szürke, a bejgli pedig szilvás-kókuszos és természetesen gluténmentes, alacsony szénhidráttartalmú.

De van, ami soha nem változik. Az adventi gyertya lángjai a készülődést, a várakozást idézik. Hamarosan megszólalnak a karácsonyi csengők, és szelíd hangjaik a családot, az otthon melegét, a békét juttatják eszünkbe. A karácsonynak van egy különleges varázsa. Mintha az idő ilyenkor megállna, az emberek kevesebbet vitatkoznak egymással, jobban szeretjük egymást, vágyunk a csendre, a nyugalomra, a szeretetre, hogy el tudjuk feledni a hétköznapok rohanását. Izgalommal teli, titokkal övezett, megható nap.

December 20-án iskolánk együtt készülődött lélekben ezen csodás ünnepre: a Was Albert Kultúrházban tekintettük meg idei karácsonyi műsorunkat. Készültek kicsik, nagyok heteken át, hogy átadják a fényt adó gyertya melegét és örömet vigyenek társaik életébe. Odavarázsolják a színpadra a titkot, a meghittséget. Igazgatónő köszöntője után a Kedvesség-díjasoké volt a főszerep. Itt vették át jól megérdemelt, társaik által megszavazott oklevelüket szelíd magatartásukért. Aztán a mazsorettesek kalapos és pom-pomos tánca remek hangulatot teremtett, tapsra késztetvén a tenyereket. Őket az angol nyelven előadott tánc-formáció követte a 6. és 7. osztályosok előadásában. Majd a 4. osztályosok produkciója zárta a sort: két Télapó, a Tündérkirálynő és Szélvész hercegnő kalandjaival ismerkedhettünk meg. Táncoltak az ifjú Télapó-tanoncok, ropták a Télanyuk… Közben szólt a lágy karácsonyi zene, gyúltak a gyertyák és szállt a vers, megható dalt énekelt egy testvérpár. Lélekben már mindannyian a fa körül álltunk! Öröm született szívünkben…

Iskolánk valamennyi tanulója és dolgozója nevében kívánunk

Áldott, békés, boldog ünnepeket!

Ivánka Tóth Éva