A felső tagozatos diákokkal volt szerencsénk megnézni a debreceni Csokonai Színház és a fiatal alkotócsapat közös, kiválóra sikeredett előadását, amit Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából rendeztek meg. Bevallom – olvasva az előzetes ismertetőt – félő gondolatokkal indultam a 22 főből álló csoporttal, féltve a – különösen az 5. osztályos – gyerekeket, vajon képesek lesznek-e megbirkózni a komoly és súlyos gondolatokkal.

“A korabeli elbeszélések, levelek és naplóbejegyzések alapján megírt történet Arany János élettörténetén keresztül próbálja hozzánk közelebb hozni a kor nagyjainak szellemiségét. Az előadás egyúttal próbálja megidézni, hogy mit jelenthetett akkoriban az ember és ember közötti kapcsolat, hogy milyen közös hit kellett a március 15-ei eseményekhez, és hogy mi közünk van ma a 19. század gondolatiságához.”

Klasszikus darabra számítottam, s helyette egy XXI. századi, ifjúságnak készült, – komoly gondolatokat, ismeretanyagot hordozó -, a diákok figyelmét magával ragadó előadást kaptam. Humor- és ötletgazdagságával teljesen elvarázsolta a nézőit. Ez igen! Ilyen darabokra vágyunk, mert így biztosan képesek leszünk közelebb hozni nagyjainkat és megőrizni magyarságunkat az ifjúság számára.
Az ifjúsági színházévad méltó zárása volt a program, amit mi fagyizással tettük még élvezetesebbé.
Jövőre ugyanitt, s legalább ennyien!

Gulyás Erzsébet