A hosszú hétvége második napján reggel kicsi, de lelkes csapat gyülekezett az iskola előtt. A kerékpárok műszaki állapotának ellenőrzése után nekivágtunk az útnak. Az első szakasz földút volt, vetések között. Ennek köszönhetően csapatunk először nyulakat, majd őzeket ugrasztott meg, a halastónál pedig egy kócsag kelt szárnyra. Az “állatkeri látogatás” ezzel meg is volt.
Az első pihenő és a tízórai Ebesen volt egy nagyon szép parkosított téren rövid aszfaltos útszakaszt követően.
A következő szakasz, amely Hajdúszoboszlóra vezetett, ismét földút volt állatok nélkül, de az éjszakai esőnek “köszönhetően” sárral. A kerékpártúra duatlanba ment át, mivel a sáros szakaszon a tekerést gyalogos tolás váltotta fel gyakori “szervizeléssel”. A ragadós sár miatt megszorultak a kerekek, így száz-kétszáz méterenként ki kellett piszkálni a sarat a sárvédő alól. Lelkes munkánk eredményeképpen kb.3 kilométert sikerült megtenni egy óra alatt.
Szoboszlóra ebédidőben értünk, és a sárral való küzdelem után farkasétvággyal fogyasztottuk el ebédünket. Déli pihenőnk a harangterem mellett következett be. Szerencsére a szőkőkút mellett nagy játszótér is volt, így a nyolcadikos “apróságok” kedvükre kiélhették magukat. Nem is nagyon akartak továbbmenni. Végül mégis sikerült, így az egész csapat megtekinthette a református templom, erődfalának maradványait és a Bocskai Múzeum kiállítását.
A gondos és precíz szervezésnek köszönhetően a félórás záport a múzeum kocsiszínében sikerült átvészelnünk.
Az esőnek hála, a vizes út szép tisztára mosta a sáros kerekeket.
Következő állomásunk Hajdúszovát volt, ahol ismét pihenőt tartottunk.
Végül a reggelről már ismert (nem sáros) földút az ismerős nyuszik kíséretében hazavezetett bennünket. Éppen ideje volt, mert az 53 km néhány gyerek gömbölyebbik felét erősen megviselte. Szerencsére még két nap pihenő következett, így mindenki kellően kipihenhette magát.
S mivel az idővel csak a fáradság múlik el, az élmények mindenkinek megmaradtak.
A kerékpártúra alkalmából készült fotók itt találhatók.

Szil András