Ezen a nyáron már ötödik alkalommal vettünk részt balatoni nyaraláson, ezúttal 47 fővel. A vasárnapi hatórás utazás és a kissé hosszadalmas fogadás és elhelyezés után a jól megérdemelt csobbanás következett a hűsítő habokban. Este fergeteges bulival nyílt meg a tábor.

A csobbanás másnap délelőtt is megismétlődött, vízi kalandparkkal színesítve a kézműves foglalkozást követően. Itt gyönyörűen festett vászonszatyrok, gipsz-plakettek és fonott karkötők készültek, melyeket haza lehetett hozni. Délután is kalandpark várt ránk, ezúttal szárazföldi, emellett jót ugrálhattak gyerekeink a trambulinon.

A keddi délelőtt mintegy az előző napi ismétléseként szintén vízi kalandparkos pancsolással telt, miután a sárkányhajózás az erős hullámzás miatt elmaradt.

Délután focista fiaink léptek pályára lelkes és hangos szurkolótábor előtt (na ja, ha a tanár bácsi törzsszurkoló…). Az első meccset gond nélkül, 7-0-ra nyertük. A másodikat a vihar nyerte, bőrig áztatva focistát, szurkolót, kísérő tanárt. Emellett a Balatont is rendesen lehűtötte, így másnap csak a zuhanyzóban találkoztunk vízzel.

Nem maradtunk azonban program nélkül ekkor sem. Délelőtt lézerharcban csaptak össze csapataink, délután pedig saját szervezésben az egyik fonyódi kilátóba mentünk fel, s gyönyörködtünk a csodálatos balatoni panorámában. Mivel a focibajnokság ekkor folytatódott, focistáink és szurkolóink a pálya szélén töltötték ezt az időt. Nem eredménytelenül, ugyanis egy 4-0-ás győzelem és egy 1-1-es döntetlen után csapatunk lett a bajnok. Ráadásul mikepércsi lett a gólkirály is: Rajna Zalán.

Az utolsó tábori nap délelőttje sétahajózással telt. Kuriózum, hogy azon az ötven éves hajón utazhattunk, amelyen Kádár János és Fidel Castro is 1972-ben. A délutáni kiadós fürdést követően sikerült bepótolni az elmaradt sárkányhajózást.

Végül Rácz Gergő koncertjével és nagy bulival zárult a tábor.

Azoknak a gyerekeinknek (3), akik a tábor ideje alatt ünnepelték szülinapjukat, tortával kedveskedtek a

házigazdák.

Úgy vélem, gyerekeink többsége maradandó élményekkel tért haza.

Szil András