És most azon ritka alkalmak egyike következik, amikor pedagógus kollégát búcsúztatunk. Rendkívüli munkabírása, embersége, következetes szigora hosszú évek óta része mindennapjainknak, s a mai nappal számunkra ez a korszak lezárul. Nyugdíjba vonul Csengeri Miklósné, mindenki Anikó nénije. Ide s tova 40 éve kezdte pedagógusi pályafutását. Igazi tanító néni, aki minden kisdiákja sorsát a lelkén viseli, aggódik, örül, együtt érez tanítványaival épp úgy, mint igazgatóként, vagy helyettesként a kollégáival.
Mai napig siet, pörög, teszi a dolgát, szervez, megbeszél, csakhogy nap mint nap zökkenőmentesen folyjon a tanítás. Róla valóban elmondhatjuk, hogy a hivatásának tekinti a pedagógiát, s a hivatásának él a nap nyolc vagy akár 10-12 órájában. Igénye van a tudásra. Nem elégedett meg a tanítói diplomával, család, gyerek mellett elvégezte az egyetem pedagógia szakát. Mai napig napra kész a szakmai újdonságokban, s minden kollégáját arra ösztönzi, hogy képezze magát. Életelve, hogy nem szabad megállni a fejlődés útján.
Este, ha fáradt, vagy a sok feszültségtől felmegy a vérnyomása, a nyugodt pihenés érdekében kézbe vesz egy-egy verses kötetet, s lelke megnyugszik a szép gondolatokat, szavakat olvasva. A magyar nyelv az ő lelkének valóban szépen szóló muzsika, amely eddig is nemesítette, gazdagította mindnyájunk örömére. Szívesen zsűrizett a vers- és prózamondó versenyeken, jelenlétével, tanácsaival a próbákon igyekezett emelni a műsorok színvonalát. Önmaga is énekelt a pedagógusok kórusában. Csapatember. Ha kell, játékos, ha kell, karmester, egyik feladat sem fog ki rajta. Mostantól nem egy iskola, egy tantestület mindennapjait kell szerveznie, hanem a családjáét, az unokája nevelésében is elkél a segítsége. Tehát lesz feladat, az élet nem áll meg, csak a minősége módosul.
Kedves Anikó!
Esténként, az elcsendesedések alkalmával, gondolj ránk, őrizz meg bennünket szép emlékeid között. Egyik kedvenced, Müller Péter szavaival búcsúzunk tőled:
„Ne félj az öregedéstől. A fejlődés végtelen. És az emberben levő szellem örökké fiatal és teremt, alkot és él, és örökké élni akar.”
Boldog nyugdíjas éveket kívánunk!

Fejérné Juhász Mónika igazgató