Izgatottsággal és kíváncsisággal teli szemekkel érkeztek iskolánk nyolcadikos tanulói a debreceni vasútállomásra május 22-én, ugyanis Zánkára indultunk az Erzsébet-táborba. Hosszú út állt előttünk, igazi kihívás volt eljutni a Balaton-parti táborozóhelyre. A hosszú vonatút, átszállások, bőröndökkel megtett kilométerek ugyanakkor mégsem szegték senki kedvét, hanem kitartóan, jókedvűen tettük meg a Zánkáig vezető utat és közel kilenc óra múlva el is értük úticélunkat.

Az első nap nagy része bár utazással telt, bővelkedett játékban, humorban, jó hangulatban. Első utunk az étkezőbe vezetett, ahol elfogyaszthattuk a kései ebédünket. A majdnem egész napos hideg élelem után igazán jólesett a meleg étel, de a legjobban a csokis muffinnak örült a csapat. Ezután elfoglaltuk a szállást, a rózsaszínnel jelölt tábor-sziget mellett egy játszótér és egy játékszoba is várt bennünket, ahol többek között csocsózni és ping-pongozni is lehetett. Este felfedeztük a tábor főbb helyeit: büfé, bolt, étterem, játékszoba, színházi tér. Gyorsan eltelt az idő, 10 órakor pedig már lámpaoltás volt – a tábori szabályok szerint, de ez nem akadályozta a szobában akár hajnalig tartó beszélgetéseket.

A második nap reggelén éppen ezért nehezebb volt az ébredés, ettől függetlenül kíváncsian vártuk az előttünk álló programokat. Reggeli után kisvonattal utaztunk a Balaton-partra: nyári idő, napfény, jégkrém, gyönyörű kilátás – a legjobb napindító. A táborba már gyalog mentünk vissza, így kellően éhesen érkeztünk az ebédlőbe. Délután a Haditechnikai Parkot néztük meg, majd egy kis szabadidő után moziztunk is, vacsora után pedig egy koncerttel zárult a nap. A szállásunkhoz visszatérve ismét a beszélgetéseké és a játéké volt a főszerep, egészen tízóráig. Kellően elfáradtunk ezen a napon – és a másnapi korai ébresztő miatt is –, érdemes volt korán lefeküdni.

Pénteken kora reggel már csak az összecsomagolásra jutott idő, a gyors reggeli után már indultunk is a buszhoz. Ismét egy hosszú út állt előttünk, fáradtan, de élményekkel gazdagodva utaztunk haza. Az egyik tanulónknak köszönhetően az átszállások között egy rövid hegedűoktatásra is sor került, és a peronra szálló galambokat sem hagytuk éhesen. Az elmúlt napok eseményeit, élményeit, aranyköpéseit és a fáradtság ellen vívott harcainkat biztosan sokáig emlegetjük majd.

Kísérő pedagógusok: Kelemenné Hortobágyi Ilona, Kajatinné Csikai Krisztina, Pálinkás Antalné Judit és Papp Gréta